-És akkor Am büfög egy hatalmasat! - erre mindenki nevetésben tört ki.Épp lefelé indultam,a lépcső elején jártam amikor meghallottam.Elmesélte életem legcikibb sztoriját,pedig megígérte,hogy ezt soha nem kotyogja majd ki.
-Ha neked ennyit ér egy ígéret...-motyogtam elég hangosan ahhoz,hogy meghallja,majd az emeletre rohantam.
-Am!Tudod hogy nem mondtam el!! - kiabált be hozzám.
-Óóó,persze nem..csak kikotyogtad,vagy magadban beszéltél ők meg meghallották.Rosszul hazudsz Styles!! - ordítottam sírásomat visszafojtva.
Minden cuccom bedobtam egy bőröndbe,és kicsaptam az ajtómat.
-Elmegyek.Vissza anyához és Gemmához.Úgy tűnik sikerült megszabadulnod tőlem,Harry.Ahogy mindig is akartad.Hallottam,mikor ezt ecsetelted Gemsnek... - most már a könnyeim is jöttek,végig szántották az arcomat,és versenyezni kezdtek.
-De..én nem is..nem úgy..nem gon.. - próbált mentegetőzni.
-Nem baj hogy nem tudsz hazudni..ezért mentettelek meg mindig apa elől.Amit nem tudsz az az,hogy ezért engem is vert meg....De vissza kell mennem.Még több pofont kapni a te bűneid miatt,de sebaj,a híres Harold Edward Styles úgyis mindig jófiú ugye??Még ha az igazat mondtad,akkor is én kaptam...
-Én...sajnálom. - mondta és magához húzott.Nem ellenkeztem,mert túlságosan elgyengültem...
